10 perc boldogság

Szerző: | okt 17, 2020 | 2 hozzászólás

Ki ne szeretné a meglepetéseket? Én kifejezetten szeretek, persze pozitivan meglepődni. Olyankor az emberben termelődik a boldogsághormon, jobb kedve lesz. Ez teljesen természetes. Engem épp a mi nap ért egy ilyen meglepetés. Gondoljatok a legszebb, legörömtelibb pillanatra, amikor meglepődtetek. Ezt szorozzátok meg, tizenöttel minimum. Tipikusan az a pillanat volt, amikor a lélegzetem és a szavam is elállt, az állam pedig leesett.

Kezdem azt gondolni, hogy a péntekek igen különösek lesznek, amikor Karináról van szó. Ugye tudjátok, hogy Július 10-e az utolsó olyan péntek, amikor nem gondoltam senkire. Úgy gondolom, hogy Október 16-a szintén egy olyan nap lesz amire emlékezni fogok amíg világ a világ. Egy olyan kellemes, csodálatos, lenyűgöző meglepetésben volt részem, amelyre még álmomban sem mertem volna gondolni.

Október 16-a, péntek. Klasszikus utolsó nap a héten. Mindenki lazábban veszi a napot, az irodában kevesebben vannak a megszokottnál is. Mindenki érzi már a hétvégét. Jómagam is igyekszem mindent megcsinálni, hogy nyugodtan tudjak nekivágni a hétvégének. Szokásos pénteki meetingek, problmák, feladatok jönnek mennek. Semmi különös nem volt a levegőben, nem vártam semmi, csak azt, hogy eljöjjön a 3-4 óra, amikor indulok haza. Mint kiderült, ha tudtam volna, hogy 3 órakor valami egészen csodálatos dolog történik velem, akkor azért vártam volna.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Nélküle, mégis vele

Délután 2 óra van. Szokásos délutáni kávézás, közben még ellenörzök pár dolgot mielőtt indulnék haza. Eljön a fél 3, kolléganővel még egy utolsó gyors meeting hazaindulás előtt. Épp a megbeszélés végén voltunk, amikor az asztala melletti iroda ajtaja kinyilik. Lassan óvatosan nyitják ki belülről. Egy ismerős hang simogatja meg fülem. Hmm, ezt a hangot ezer közül is felismerem pillanatok alatt. Ez Ő! Semmi kétség. De itt? Miért? Hogyan? Kilép az irodából egy elragadóan csinos, tetőtöl talpig kifinomult Nő. Lassú léptekkel közelít hozzám, a maszk mögül már észreveszem mosolyát. Tekintete elkapja az enyémet, megragadja, nem ereszti. Magához láncolja. Le sem bírom venni szemem róla. A szavam elakad, lélegzetem eláll. Nem bírok mozogni. Csak pisologok. Minden erő kiszállt belőlem. Odaért mellém, megáll, majd rám köszönöm. Én csodálkozva állok előtte, remegő itt ott elcsukló hanggal visszaköszönök, és megkérdezem: “Micsoda kellemes meglepetés! Hát te itt? ” Nem bírtam levenni róla a szemem. “Eszméletlenül gyönyörű vagy, csodálatosan nézel ki” Mondtam meglepedten. A korábban megkezdett meetingem itt véget is ért, mert abban a pillanatban elfelejtettem, hogy miről is beszéltünk.

EZ IS ÉRDEKELHET:  A pillanat, amikor besétált

Arréb sétáltunk az asztalomhoz, megálltunk és beszélgettünk. Szememmel nem bírtam nem a szemét, vagy a lehengerlően csodálatos megjelenését nézni. Zavarban voltam. Azt sem tudtam mit akarok mondani hirtelen. Nem sok összeszedett gondolatom volt. Elmesélte, hogy segítségre volt szüksége egy másik egyemeti dolgozathoz, hasonló ahhoz, amiben én segítettem neki korábban. Olyan információra volt szüksége, amit sajnos én nem tudtam megadni neki. De boldogsággal töltött el, hogy kihasználta a lehetőséget, és ha már ott volt bent, akkor meglátogatott engem is.

Habár 10 csak 10 perc boldogság jutott október 16-án pénteken, mégis én voltam a világ legboldogabb embere, mert ismét láttam Őt. Kihasználtam a lehetőséget és kikísértem a recepcióig, ahol elbúcsúztunk. Nem akartam, de muszáj volt. Az utolsó méterig, ameddig csak tudtam kísértem. Az ajtóból még visszanézett, én ránéztem majd elindultam felfelé az irodába. Amíg felértem, és utána még nagyon sokáig, nagyon széles mosoly volt az arcomon. Boldog voltam, hogy láthattam őt. Ismét megjutalmazott az élet vele, még ha csak 10 percre is.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Amikor már aludni sem bírsz

Hogy mikor látom őt legközelebb? Mikor lesz esélyem ismét szemébe nézeni, illatát érezni, mosolyát látni? Nem tudom. De mindig bízom benne, hogy nem kell sokat várni két találkozás között. Abban bízom, hogy legközelebb akár én tudom meglepni egy olyan helyen és módon, amire még ő sem számít.

Innen folytatjuk!

2 hozzászólás

  1. Névtelen

    Tervezed már mivel leped meg?

    Válasz
    • Bégányi Zsolt

      Már rengeteg ötletem van 🙂 Igyekszem minden percet felejthetetlenné tenni!

      Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.