A fény ura

Szerző: | máj 28, 2020 | 0 hozzászólás

Unod már a non-stop sorozatnézést? Nem tudod, mivel kösd le magad? Szimplán csak érdekel a művészet? Akkor itt az ideje, hogy megismerkedj az egyik legnagyszerűbb németalföldi (holland) festővel, aki erősen meghatározta a 17. század művészetét. Ő Rembrandt.

Rembrandt van Rijn a mai Hollandia (akkor Németalföld) területén született 1606-ban. Szerencsésnek mondható abból a szempontból, hogy látta, ahogy országa épp aranykorát éli, hiszen a holland gazdaság szárnyalt, valamint kiemelkedő politikai, kereskedelmi és katonai nagyhatalommá vált. Épp ezért nem meglepő, hogy a művész egy viszonylag módos családba született, szülei tudósnak szánták, de ő otthagyta az egyetemet, s Jacob van Swanenburgh, illetve Pieter Lastman festőknél tanult. Alig volt 21 éves, amikor már tanítványokat fogadott a barátjával közösen alapított műtermükben. Kezei alatt igen híres festők nevelkedtek és fejlődtek.

A festő karriere eleinte felfelé ívelt. Számos megrendelést kapott, így Amszterdamba költözött, ahol megismerte első feleségét, Saskia-t. Annak ellenére, hogy jómódúak voltak, a családi életük tragikusan alakult, hiszen 4 gyerekük közül csak egy érte meg a felnőttkort, a többiek születésük után nem sokkal meghaltak. Titus születése után pedig maga Saskia is távozott az élők sorából. Hét évvel Saskia halála és pár futó románc után, a művész ismét megállapodott egy bizonyos Hendrickje mellett, akitől 1654-ben született egy lánya, Cornelia. Rembrandt nem túl takarékoskodó életmódja (műkincsgyűjtés, impozáns ház) miatt 1656-ban csődöt kellett jelentenie a hitelezőinek, akik elárverezték a műkincseit és a házát. Az utolsó 13 évét így gyakorlatilag mélyszegénységben töltötte. Túlélte Hendrickje-t, Titus-t, egyedül a lánya maradt mellette, amikor meghalt 1669. október 4-én. Ismeretlen tömegsírba került.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Ciki a tájszólás… Vagy mégsem?

Művészi érdeklődésének központjában az ember állt, nagyon gyakran készített megrendelésre portrékat, a későbbiek során pedig Amszterdam szegény és zsidónegyedeiben találta meg a modelljeit, s ezen embereket nemcsak lefestette, hanem érzelmeit is a vászonra vitte. Gondoljunk csak arra, milyen meleg színekkel, szinte már fényárnak tűnően érzékeltette Saskia iránti szeretetét, vagy milyen játékosan festette meg Hendrickje portréját. Rembrandt nagyon jó megfigyelőnek bizonyult, ugyanis hamar képes volt felmérni, milyen embert fest le, s így tökéletes színeket, „fényeket” tudott használni. Képes volt a fényekkel játszva drámai hatást kelteni. Sokan szembeállították kortársával, a szintén holland származású Rubens-szel, aki élénkebb színeket, könnyedebb, pátoszi stílust alkalmazott, míg Rembrandt többnyire téglás, vöröses, olajos színekkel érte el a komor, méltóságteljes végeredményt.

Bár hivatalosan a manierizmus- barokk stílus korszakában élt, alkotásain nem igazán ez tükröződik vissza. Nehéz lenne besorolni, hogy végül is milyen stílusban alkotott, sok szakértő a klasszicizmus jegyeit véli felfedezni a festményekben, de igazából tényleg besorolhatatlan. Épp ezért olyan különleges és egyedi Rembrandt művészete, ő nem igazodott a korszak által elvárt stílusirányzathoz, hanem a saját érzéseit, gondolatait vetítette ki a vásznára.

Rembrandt életében több száz művet festett (a rézkarcairól nem is beszélve!), épp ezért nagyon nehéz lenne kiválasztani a legjobb alkotásait, így csak két alapművét tekintsük meg, afféle kedvcsináló gyanánt.

  • Dr. Tulp Anatómiája
EZ IS ÉRDEKELHET:  Zene nélkül lehet élni, csak nem érdemes

 17. században az anatómia előadások nyilvános rendezvények voltak, melyeken orvosok, orvos hallgatók és más érdeklődők vettek részt. A festményen megörökített esemény feltehetően az 1632. január 31-én lezajlott nyilvános boncolás volt, amelyet dr. Nicolaes Tulp Amszterdam városának anatómusa tartott. A város évente csak egy nyilvános boncolást engedélyezett, melyhez egy kivégzett bűnöző holttestét használhatták. A halott nagy valószínűséggel Aris Kindt (más néven Adriaan Adrianszoon) bűnöző volt, akit fegyveres rablásért ítéltek kötél általi halálra.

Rembrandt-ot az amszterdami sebészek céhe kérte fel ezen festmény elkészítésére, a képen szereplők busás honoráriumot fizettek azért, hogy rajta legyenek a festményen.

Első pillantásra láthatjuk, hogy nem hagyományos csoportképről van szó, hiszen gúla alakzatban álltak fel a szereplők (nyilván a jobb „rálátás” érdekében).  Rembrandt elsősorban a tetemet világította meg, a tőle megszokott drámai módon, mintha egy színdarab lenne az egész, a „fény” fentről érkezik, így a hátrébb állók arca kevésbé érvényesül. A színek ismételten tompítottak, kopott hatást keltenek, fokozva a képen látható helyzet drámaiságát, a háttér szürkés-olajzöld, a művész által az egyik leggyakrabban használt szín. Szemet gyönyörködtető látvány a „fényjáték”, melyet Rembrandt alkotásán lehet felfedezni, hiszen a színek megelevenednek, mintha mi is nézők lennénk.

  • Éjjeli őrjárat

Rembrandt legnagyobb, legelismertebb, legtöbbet elemzett és leghatásosabb műve, mellyel Európa szerte híressé vált egy pillanat műve alatt. Azonban le kell romboljak pár illúziót a művel kapcsolatosan. Az eredeti címe nem Éjjeli őrjárat volt, hiszen a festmény fényes nappal készült, csak az évszázadok alatt rárakódott por, kosz és restaurálás hiánya okozta a kép ilyen nagy mértékű elsötétedését. A festmény jóval nagyobb volt a most láthatónál (363×467 cm!!) mivel azonban nem fért be a városházára, így megcsonkították a képet, hogy valahogy mégis beszuszakolják. Rembrandt ezen festményén már teljesen tisztán látszott, hogy a kor ízlésével szembemegy, mivel kortársai a csoportképeken mindenkit „egyenlőnek” tekintettek, de sokak felháborodására ezen a képen azt láthatjuk, hogy egyes személyek elöl vannak, mások meg alig észrevehetőek. Ezt Rembrandt úgy oldotta meg, hogy a kép hátuljára írta az ott szereplők nevét. Érdekességként megemlíthető, hogy a képen, bal oldalon hátul egy alak kukucskál, ez az alak nem más, mint a festő, a megvilágított női alak nem valós személy, hanem a milícia védelmezője, de a hölgy arcát felesége Saskia kölcsönözte.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Corgi őfelsége, avagy kutyák a királyi udvarban

Én tényleg csak javasolni tudom, hogy amint lesz Rembrandt kiállítás, menjetek el, nézzétek meg, s szeressetek bele a művészetébe!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé.