A pillanat, amikor besétált

Szerző: | szept 28, 2020 | 2 hozzászólás

Írhatnám, hogy szép meleg nyári nap volt, de megmondom őszintén fogalmam sincs róla, milyen volt az idő. Július volt, így valószínű jó idő, de most nem is ez a lényeg. Nem is tudnék rá emlékezni, mert arról a napról csak egy bizonyos emlékem van. Egy hátrafordulás. Gondoltatok már arra, hogy milyen események tudnak generálódni csak abból, mert egyszer hátranézel? PIllangóeffektus? Ki tudja. Ott akkor, abban a pillanatban, amit nem is akaratlagosan, hanem csak úgy tettem, mert már nem bírtam ülni. Na ott abban a pillanatban megláttam. Tényleg csak egy pillanatra, mert azzal a lendülettel fordultam is tovább. Persze tudjuk, hogy a pasik fejében pillanatok alatt alakulnak ki gondolatok. Ez nálam is így volt: ha jól emlékszem az volt a fejemben, hogy ” biztos ő lesz az új diáklány a másik részelegen”. MIvel hallottam korábban beszélgetést arról, hogy kapnak majd diákot, így nem volt nehéz összeszedni a gondolatokat, és kikövetkeztetni. Fiatal volt, sosem láttam még, a részlegvezetővel volt. Tuti ő lesz az.

Természetesen ez mind 2 másodperc alatt játszódott le. Ki ebben, ki abban gyors. Meg kell említenem, hogy ez egy hétfői nap volt. Csodásan indult a hét, és ha tudtam volna, hogy nem csak a hét indul el, akkor …. Szóval visszafordultam a helyemre és dolgoztam továbbb. Tettem vettem, mint minden hétfőn. Imádom a hétfőt, tudjátok új hét új lehetőségek, és akkor még nem tudtam, hogy ez a hozzáállás mennyire igaz lesz arra a hétfőre.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Volt egyszer egy születésnapom

Ő eltűnt, én pedig dolgoztam tovább. Teltek az órák, hazamentem. Eszembe sem jutott. Annyi mindent csináltam akkoriban, igyekeztem fejleszteni a multitaskingot, hogy egyszerre több mindennel is foglalkoztam. Sosem gondoltam volna, hogy másnap kezdődik valami teljesen új. Valami amiben még sosem volt részem. Valami, amiről addig csak álmodtam.

Másnap

Gondolom ki nem találtad volna, hogy másnap kedd volt. Fura, azon a héten is hétfő után kedd jött, de ez nem volt az az átlagos kedd, amire aznap számítani lehetett volna. Sikerült ugyanis a hétfőn éppen csak megpillantott lányt mögém ültetni. Na jó, nem teljesen mögém, de közel ült hozzám. Másfél méter persze megvolt, mégis csak Covidos időket élünk. Sosem gondoltam volna, hogy az a másfél méter milyen hamar le fog redukálódni. Erről majd később.

Én csak annyit vettem észre másnap, hogy elsuhant mellettem 156 cm varázslatos szépség. Ez persze csak utólag derült ki, miután legelőször került le róla a maszk. A szeme azonban már akkor elvarázsolt, de ne rohanjunk annyira előre. Szóval elment mögöttem, és leült a mögöttem lévő asztal mellé. Letette a táskáját, és ha jól emlékszem már akkor volt nála laptop. Mint korábban kifejtettem gyorsan következtetek. Akkor is így volt. Gondoltam magamban: “basszus, itt fog ülni” .Valahogy megfordult a fejemben egy pillanatra, hogy tuti fogok majd vele beszélni. Nem volt szándékos gondolat, eleve, hogy lehet egy gondolat szándékos, de most nem is ez a lényeg. Leült, ezt én észre vettem, majd mint jó dolgozóhoz híven tovább folytattam a munkát. A megszokott módon csináltam amit kell és teltek múltak közben az órák. Egyszer csak miközben a mögöttem ülő kolléganővel beszélgettem, a hölgy megszólított. Segítséget kért egy adminisztratív feladatban. Hirtelen megtetszett, hogy megszólított (persze melyik pasi nem örülne neki, hogy ha egy szép lány megszólítja) de ez valahogy kifejezetten jól esett. Nem tudom miért. Én persze készséggel segítettem neki. Mindenféle hátsó, vagy első gondolat nélkül. Eleve szeretek segíteni, így gondoltam neki miért ne segítenék. Persze fogalmam sem volt arról, hogy mit kell, hiszen egy másik osztály számára végzett adminisztratív munkát, de én igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból.

EZ IS ÉRDEKELHET:  A vízvezeték-szerelő varázspálcáját csőgörénynek hívják

A hét többi napja hasonló eseményekkel telt el. Persze a beszélgetések, és segítségkérések számára valahogy exponenciálisan el kezdett nőni. Bennem mégsem fordult meg semmilyen gondolat. Azon kívül persze, hogy pénteken nagyon szabin akartam lenni, amit én ki is vettem. Egy csütörtök délutáni beszélgetés során ezt meg is említettem a mögöttem ülő kolléganőnek, aki közben a szóban forgó diáklánnyal beszélgetett. Szóvá is tette, hogy minek megyek én szabadságra, majd a következő mondan jött ki a számon: “mert nincs kedvem itt lenni”. Ennek a későbbiek folyamán lesz jelentősége. Nem is voltam bent másnap. Nagyon szép napot töltöttem el itthon. Pihentem, igyekeztem nem gondolni senkire. Azt hiszem ez volt az utolsó olyan péntek, amikor nem gondoltam senkire. 2020 Július 10-én.

A hétvége természetesen ahogy szokott pillanatok alatt eltelt. Jött a hétfő és én mint minden hétfőn újult erővel, várva a hét előre nem látható csodálatos eseményeit, reménykedve mentem be dolgozni. Ez így elég fura, de tényleg így volt. Ezen a héten történtek meg az első olyan események, melyek hatására felfordult az életem. Igen, mondhatom, hogy ez a legmegfelőbb szót. Ez persze csak és kizárólag pozitív értendő.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Mire vágyhat? Mire vágyom én?

Innen folytatjuk…

2 hozzászólás

  1. Névtelen

    Hogyan tudnád összegezni, hogy az érzeseid valódiak?

    Válasz
  2. Bégányi Zsolt

    Úgy gondolom, hogy félreérthetetlenül valódiak az érzések, amikor semmi más nem jut eszeme csak ő. Szomorú vagyok, amikor nincs velem, hiányzik. Boldog vagyok amikor vele vagyok, majdhogynem könnyben úszik a szemem a boldogásgtól. Amikor vele vagyok, minden gondom, bánatom elszáll!

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.