Amikor már aludni sem bírsz

Szerző: | okt 23, 2020 | 2 hozzászólás

Elértem azt a szintet, amikor hiányától már aludni sem bírok. Minden egyes másodpercben csak rá tudok gondolni, csak ő jár az eszemben. Nem tudom. Egyszerűen csak érzem, hogy szükségem van rá, kell nekem! Részese lett az életemnek! Mi az, hogy részese, egyszerűen most róla szól minden. Nem tudok mit tenni: beleszerettem!

Had meséljek el egy történetet. Volt egyszer egy alkalom, hogy ismét felmentem Debrecenbe. Itt már semmi más nem volt a célom, csak, hogy vele lehessek. Nem volt munka, nem volt megbeszélés. Semmi olyan ami elvonhatta volna a figyelmem róla. Mentem, mert ott volt, és én vele akartam lenni. Minden úgy volt, ahogy szokott lenni, mondhatni tipikus mesébe illő történet. Megyek ki állomásra, jegyet már megvettem előtte telefonon (modern vagyok). Felülök, várom, hogy elinduljon. 2 óra az út, nem bírom nem számolni a perceket. Tudom, hogy megérkezésem után nem sokkal ismét láthatom. Akarom látni, érezni magam mellet.

Haladok. A vonat hol gyorsabb, hol lassabb. A szívem viszont hevesen ver minden egyes perc után, mert amikor belegondolok, hogy meglátom, akkor heves érzések kapnak el, és egyre gyorsabban ver a szívem. Nem csoda. Érte dobog. Amíg dobog, addig ő boldog lesz. Már nem sok van hátra, megérkezek Debrecenbe. Leszállok, megyek a villamoshoz. Írok neki : “már felszálltam a villamosra, pár perc és ott vagyok” Jön tőle a válasz: “Készülök én is”. Mindig félek. Rettegek, hogy nem láthatom. Ilyenkor azonban megnyugszom, mert tudom, hogy tényleg eljön. Ő is akarja. Ő is akar. Hihetetlen, nem bírom elhinni de így van. Mosolya, tekintete mindig megbabonáz. Elolvadok tőle.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Volt egyszer egy születésnapom

Leszállok a villamosról. Már azt várom, hogy ő is jöjjön. Nem sokat kell várni és a másik irányból megérkezik a másik villamos is. Szemem nagyon gyorsan jár, azt várom, hogy mikor pillantom meg. Ő ott van! Leszállt! Látom. Nem hiszem el, de mégis ott van. Ő is meglát és nagy sietve jön felém. Én igyekszem leplezni izgalmam, de nem megy. Tudja, hogy mellette mindig zavarban vagyok. Hogyne lennék, hiszen számomra ő a legszebb, legédesebb nő a világon. Minden nap meg akarom hódítani, mert nem tekinthetek rá úgy, mintha természetes lenne, hogy van. Minden nap beleszeretek, amikor meglátom!

Odaér hozzám, ad két puszit! Sietünk a megbeszélt helyre. Bemegyünk egy szobába, letesszük a dolgainkat. Én már alig várom, hogy megöleljem és megcsókoljam. Szeretném érezni az ajkának ízét. Szeretném érezni bőrének illatát. Szeretném ha érezné mit érzek iránta. Megpuszilom a száját. Lassan érzékien tolom oda a számat a szájához. Nem vadul. Még nem, de nagyon vágyom rá, hogy átadjam magam azoknak a heves vágyaknak. Magamhoz szorítom, csókolom, egyre érzékibben, egyre vadabbul, A szobát csak a szuszogásunk hangja tölti be. Mozdulataiból, csókjából érzem ő is vágyott rám. El sem hiszem. Nem sietünk! Nem szabad semmit sem eljkapkodni, mindent a maga idejében.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Nélküle, mégis vele

Miután véget ér a csókunk, lefekszünk az ágyra. Mélyen a szemébe nézek, számon semmilyen hang nem jön ki. Nem is kell, nincs rá szükség. Csak nézünk egymás szemébe és tudjuk, hogy ezzel mindent elárulunk egymásnak. Kimondatlan szavak, melyek kimondásra várnak. De még nem. Még nem jött el az ideje. Átölelem. “Mihez lenne kedved?” Kérdezte. “Nézhetnénk sorozatot” Válaszoltam. Sorozat elindul, takaró felhúz. Én bal kezemmel átölelem, mire ő ráfekszik, jobb kezemmel is átölelem, és megfogja a kezem. Megszorítja és én óvatos puszit adok a vállára. Boldog vagyok, mert vele vagyok, és hozzá tudok bújni. Semmi másra nincs is szükségem, csak arra, hogy tudjam ott van mellettem és érezzem magam mellett. Vigyázok rá mind testileg, mind lelkileg.

A sorozat megy, mi pedig csendben fekszünk egymás mellett. Nincs szükség szavakra, a pillantások, puszik és apró érintések beszélnek helyettünk. Titkon azért jár az agyam. Vajon mire gondolhat? Mennyire érzi jól magát velem? Vajon nem-e érzi magát kényelmetlenül? ÉN nagyon boldog vagyok mert vele lehetek. Minden percet, minden pillanatot kihasználok és mélyen az emlékezetembe vésem. Ezek a pillanatok soha nem fognak elfelejtődni, mert egyszerűen annyira varázslatosak. Minden egyes perc olyan mintha a legszebb álmomba csöppentem volna.

EZ IS ÉRDEKELHET:  A pillanat, amikor megtört a jég

Telik az idő, a részek egyre fogynak. Álmosak leszünk. Aludjunk. Nem hiszem el. Tényleg együtt fogunk aludni. Ez már tényleg Disney mese. Nem hiszem el, hogy a legszebb álmom válik valóra. Együtt alhatok azzal akit szeretek! Átöltözünk, befekszünk az ágya és csak nézzük egymást. Olyan csodálatosan szép barna szemei vannak. Elég csak belenéznem és máris megnyugszom. Nincs is másra szükségem. Ott akkor abban a pillanatban rájöttem, hogy ő jelenti számomra a világot, a mindenséget. Pénz, kocsi, szép ruhák jönnek mennek. Azonban az érzés, ami akkor volt bennem, amikor ékszaka átöleltem, hozzá bújtam és tudtam, hogy egész éjszaka mellette lehetek, felbecsülhetetlen és semmihez sem fogható. Abban a pillanatban nem is volt más vágyam csak az, hogy az az éjszaka minél tovább tartson!

Innen folytatjuk!…

2 hozzászólás

  1. Névtelen

    Megrémítene ha a lány is bevallaná az érzéseit? Mi az ami már sok neked érzelmi téren?

    Válasz
  2. Bégányi Zsolt

    Nem rémisztene meg. Határozottan boldogsággal töltene el, ha bevallaná, hogy mit érez. Örömkönnyeket fakasztana.
    Nem tudom, hogy van – e olyan, hogy sok. Úgy gondolom, hogy jó érzelemből nincs olyan hogy sok. Az én fejemben is megfordul néha, hogy talán túl sok az érzelem. De mivel szívből szeretem, ezért úgy gondolom hogy szívem minden szereztét neki adom.

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé.