Beszéljünk a mentális betegségekről! 1.rész

Szerző: | júl 6, 2020 | 0 hozzászólás

Ezen cikksorozatomban különböző mentális betegségeket fogok taglalni. Vizsgálni fogom a kialakulásukat, a hatásukat, a tüneteket. Ledöntöm az összes tévhitet, ami felmerülhetett bármilyen mentális zavarral kapcsolatban, és be fogom bizonyítani, hogy nem szégyen az, ha másak vagyunk, mint a többiek. Nem szégyen segítséget kérni. Az első rész egy általános leírás. Jó olvasást!

„Azért depressziós, mert nincs semmi dolga, ha nekem is csak annyi feladatom lenne, mint neki, én is depressziós lennék” „Mitől pánikol? Nincs is itt semmi ijesztő. Mi az, hogy nem kap levegőt? Hát lélegezzen!” Aki bármilyen mentális betegségben szenved, és esetleg meg is osztotta hozzá nem értő, totálisan intoleráns emberekkel, azok számára nyilván ismerősnek hangzanak a nyitó mondatok. Magyarországon sajnos még nem alakult ki az a fajta tolerancia, ami a nyugati országokban már régen él. Itt még most is suttogva mondjuk ki, hogy „pszichológus”, nehogy hülyének nézzenek minket. Minden mentális betegségre ráfogja a nép, hogy „stressz”, és le is van tudva, hiszen azt mindenki megérti, a stressz általános dolog. Pedig azért a szorongás sem egy elhanyagolható dolog, hiszen a lakosság körülbelül 30-40%-a szenved tőle, de gyakran nem is diagnosztizálják. És akkor említsük meg a pánikbetegséget is, ami kéz a kézben jár a szorongással és a depresszióval.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Ismerd meg...2. rész- Sárospatak

Ezekről s a többi hasonló betegségről miért nem beszél senki? Miért szégyen az, hogy az agyunk nem egészen úgy funkcionál, ahogyan kellene? Ha fáj a torkunk, panaszoljuk fűnek-fának, hogy micsoda kínok gyötörnek, mert a nép aztán nagyon szeret panaszkodni. Azonban azt senkinek nem mondjuk ugyanilyen elánnal, hogy „Szia, képzeld el, az agyam valamilyen fura okból kifolyólag diszfunkcionál, aminek a hatására nehéz légzés, fulladásérzet és heves szívdobogás alakul ki. Ilyenkor elkap a halálfélelem, mert pánikrohamom van. Kiírattam magam két hét táppénzre.”

Ha végigböngésszük a mentális/pszichiátriai betegségek sorát, láthatjuk, hogy az alkoholizmus, különböző fóbiák, az autizmus, különböző függőségek, a dadogás s a fent említett betegségek is ide tartoznak. Szóval nem egy kis dologról van szó. Akárkinek lehet mentális betegsége. Érdekes, mennyire ítélkezően állnak az emberek a szorongáshoz. „Tudtad? XY-nak szorongása van. Biztos hülye. Agyára ment a sok stressz.” De az alkoholistára már másképp tekintenek: „Hát ez az XY már megint jól berúgott. Igen, megint volt egy jó estéje.”

Emlékeztek arra a cikkre, melyben a transzgenerációs hatást taglaltam? A mentális betegségre való hajlam tehát BÁRKI DNS-ében benne rejtőzhet. Mert olyan nincs, hogy visszamenőleg egyik ősünket sem érte volna semmiféle trauma. De persze az öröklődésen és az agy neurokémiáján kívül még jó pár tényező okozhat zavart. Ilyen pl. a családi és baráti háttér, a neveltetés (pl. milyen hitre neveltek valakit, milyen erkölcsi eszmét erőltettek rá), stresszfaktorok, traumatikus események, valamint bizonyos képességek és személyiségvonások.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Génjeinkben a hiba- Az őseink múltja a miénk is!

 „A mentális zavarok úgy alakulnak ki hogy van valamiféle örökletes hajlam, és keletkezik valamilyen biológiai eltérés az agyban- akár öröklődés akár a környezeti hatások miatt. Másfelől a mentális zavarok okai eredeztethetőek a gyermekkori kondícionálásokból, amik olyan érzelmi hatással bírtak az egyénre ( szégyen, elbizonytalanodás), hogy később nagyobb a mentális betegség kialakulásának az esélye. Egy mentális állapotnak nem lehet csak biológiai vagy csak pszichológiai oka, hiszen a természet és a nevelés folyamatosan egymásra hatnak.”[1] Ezzel szemben egy 2017-es tanulmány, melyet a Cambridge-i Egyetem szakemberei végeztek, azt állítja, hogy nem a gyerekkorban alakulnak ki ezen traumák, hanem a kamaszkorban. „A szakemberek megvizsgálták az érintett agyi “csomópontok” fejlődéséért felelős géneket, és arra jutottak, hogy azok nagyon hasonlítanak a mentális betegségek egy részével, köztük a skizofréniával összefüggőkhöz. A kutatók szerint ez a felfedezés alátámasztja azt a megfigyelést, amely szerint a mentális rendellenességek jelentős része kamaszkorban fejlődik ki.”[2]

Akárhogy is, mentális betegségek igenis léteznek, és egyikük sem lenézendő vagy kigúnyolandó dolog. Lehet, hogy nem is sejted, de neked is mentális problémáid vannak. Épp ezért szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy legyetek megértőek, türelmesek azon embertársatokkal, akit érint valamiféleképp egy ilyen dolog. Ne bántsátok őket, de ne is kezdjetek el sajnálkozni! Csak legyetek emberségesek, nem nehéz.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Ismerd meg...1. rész- Kőkapu

[1] https://www.reikonpszichologia.hu/pszichologiai-problemak-okai-kezele

[2] https://www.hazipatika.com/psziche/pszichiatriai_betegsegek/cikkek/hogyan_alakulnak_ki_a_mentalis_betegsegek/20160727161059

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.