Gyerekkor a különórák szorításában

Szerző: | aug 13, 2020 | 1 hozzászólás

Az utóbbi években feltűnt, hogy a legtöbb általános iskolás olyan szinten le van terhelve a mindennapokban, mint én voltam anno az érettségi előtt. Vagy még jobban.

Különóra különóra hátán: tánc, zongora, karate, úszás, foci, kórus, angol, német – hetente többször is. Ezzel persze semmi gond, amíg az örökmozgó gyerkőcök bírják energiával és lelkesedéssel. Tapasztalatokat gyűjthetnek, barátságokat köthetnek, életre szóló élményeket szerezhetnek.

Pixabay képe a Pexels oldalán

A baj ott kezdődik, amikor a kis tanuló azt sem tudja már számontartani, melyik nap hova kell mennie suli után. Amikor fociedzés közben nem a játékot élvezi, hanem az jár a fejében, mennyi házi feladatot kell még megcsinálnia, ha este hazaér. Vagy amikor a délelőtti tanórákon fáradtságtól ködös tekintettel próbálja tartani a lépést, követni, mi folyik körülötte, mert reggel fél hatkor kelt, hogy még a nyolcórai csengő előtt versenyfelkészítőre tudjon menni.

Fontos a gyerekek képességeinek fejlesztése, az ismereteik bővítése, hiszen így adunk nekik esélyt arra, hogy felnőttkorukra sikeres sportoló, elismert tudós, művész váljék belőlük. Ennél is fontosabb viszont az, hogy boldog, önfeledt gyerekkort élhessenek meg!

EZ IS ÉRDEKELHET:  Ezért hagyd félbe néha a munkád, még ha imádod is
Pixabay képe a Pexels oldalán

Miért van az, hogy gyakran már 11-12 évesek is arról panaszkodnak, hogy hétközben nem tudják rendesen kialudni magukat? Vagy ami még ennél is rosszabb, egyszerű tényként közlik, hogy alig hat órát aludtak az éjszaka, mintha ez természetes lenne.

Pedig nem kellene, hogy természetes legyen! Sok alvás, pihenés, órák hosszat tartó szaladgálás az udvaron, barátokkal eltöltött délutánok a parkban, közös biciklizések, strandolások – ezeknek nem szabadna elmaradniuk egy újabb különóra miatt!

Engedjük meg nekik, hogy azok legyenek, akik: gyerekek! Játékosak, álmodozók, szabadok és kíváncsiak. Engedjük meg nekik, hogy minél tovább élvezzék a tanulás örömét! Azok a kisgyerekek, akik erejükön felül halmozzák az órákat, a vizsgákat, a versenyeket, hamar elveszítik természetes kíváncsiságukat, a tanulás kényszerré, teherré válik a számukra.

Óvjuk meg őket ettől, hadd maradjanak minél tovább lelkes felfedezői a világnak!

Pexels képe a Pixabay-en

A kiemelt kép forrása: free stock photos from www.picjumbo.com képe a Pixabay -en.

1 hozzászólás

  1. Andro

    Én nem ma voltam gyerek, de én is jártam különórákra. Heti két német, heti két angol (német másodikos koromtól), ez már négy délután suli után. Felsőben aztán ehhez még jött heti két gyógytesi + heti egy úszás. Pedig én jó 20-30 éve voltam alsós. Hm… És nem éreztem leterheltnek magam. Meg tudtam csinálni a leckémet + még játszani is tudtam. Ja, és anyumék dolgoztak egész nap. Ja, és minden nap volt házi feladat is. Azért ne sírjunk már ennyire. A gyerekek nincsenek cukorból, bár tény, hogy a mai gyerkőcök rettentően el vannak kapatva és mindentől kímélni akarják őket a drága szülők. Ezért olyan nyamvadt a mai generáció.

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.