Ismét besétált az életembe

Szerző: | okt 10, 2020 | 4 hozzászólás

Folyamatosan nőtt bennem a vágy arra, hogy újra lássam Karinát, akire tökéletesen illik nevének jelentése. Magával ragadó stílusa, megjelenése valósággal rabul ejt. Megbabonáz minden egyes pillanatban amikor ránézek. Mondanom sem kell, hogy gondolataim nagy része mindig körülötte forog. Én is mint minadannyian, szoktam ábrándozni. Becsukom a szemem és elképzelem, ahogy csinálok valamit, vagy megtörténik valami, ahogyan az nekem akkor éppen a legjobban tetszik. Úgy gondolom, hogy ez nem tilos, sőt, igazából az ilyen pillanatok sokszor töltenek el boldogsággal, különböző pozitív érzelmekkel, sőt olykor-olykor még motivációval is. Utóbbi persze növeli bennem a tesztoszteront, amitől még jobban érzem magam, még inkább azt gondolom, hogy jól esik élni.

Azt elmondhatom, hogy amióta ismerem Karinát, azóta egyre többször gondolok arra, hogy jól esik élni. Van miért, vagy van kiért élni. Persze az embernek nem csak egy dolog miatt kellene úgy éreznie, hogy érdemes e világon lenni, de én úgy gondolom, hogy általa kapok erőt és inspirációt arra, hogy minden más dologra jobban odafigyeljek, hogy minden más ami engem körülvesz, vagy érdekel nagyobb fókuszt kapjon. Egyszerűen azt mondhatom, hogy életem motorja lett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint néhány olyan mondat, amelyet Ő maga ejtett ki mesés ajkai között. Erre majd később térek vissza. De előjáróban el tudom mondani, hogy ezek a mondatok adnak nekem erőt ahhoz, hogy végigjárjam az utam és elérjem a céljaim, amikből mellesleg nagyon sok van.

Szóval álmok, vágyak. Mindenkiben ott lapulnak. Bennem nem egyszer fordult már meg a gondolat, hogy milyen lehet majd újra viszont látni. Vajon milyen érzések kavarognak majd a fejemben akkor, ha ismét szemeim elé tárul mesébe illő szépsége. Vajon mi lesz majd az első mondat ami elhagyja számat? Mennyire fogok izgulni? Milyen gondolatok, érzések lesznek majd benne? Fog-e nekem örülni, ha majd meglát? Persze gondolhatjátok, hogy ezek a másodperc tört része alatt futottak át az agyamon. Némely gondolat pozitív, némely negatív volt, mert mindig benne van az emberben a félsz, hogy a másik közel sem fog úgy reagálni, ahogyan azt korábban elterveztük. Mivel ezek a képek csak a fejemben léteztek, ezért úgy gondoltam, hogy az lenne a legjobb, ha nem is gondolnék rájuk. Hisz ha megtörténik, akkor úgysem úgy fog, ahogyan én azt előre elképzeltem. Úgysem az a mondat jön majd ki a számon, amit elsőre gondoltam.Sosem tudhatom, hogy milyen lesz a ruhája, milyen lesz a haja. Ezekre mind akkor derül majd fény, amikor valójában meglátom, és odaérek hozzá.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Amikor már aludni sem bírsz

Sosem gondoltam volna, hogy ez a találkozás teljesen véletlen és nem tervezett lesz. Persze nagyon szeretem a spontán dolgokat, de azért erre még én sem számítottam volna. Történt egyszer ugyanis, hogy dolgom volt Debrecenben, ahol ő tanul. Mivel van egy projektem egy kedves barátommal, néha annak apropóján kell ügyet intéznem, és emiatt volt egy utam Debrecenbe. Semmi extra, csak felmentem egy délután, kibéreltem magamnak egy szobát. Úgy gondoltam, hogy lenézek majd egy kávézóba, esetleg elmegyek étterembe, Szerettem volna, hogy ha van egy kellemes délutánom, amit nyugodtan tudok eltölteni. A megbeszélésem másnap délelőttre volt tervezve, így nagyon sok időm volt arra, hogy magammal tudjak foglalkozni. Ahogy készülődtem eszembe jutott, hogy Ő is itt van fent. Gondolkodtam, hogy vajon mit csinálhat, mivel töltheti az idejét. Ekkor mint valami villámcsapás jött az érzés, hogy rá kell írnom. Meg kell kérdeznem, hogy van, és hogy ráér-e. Ahogy ez eszembe jutott, egyre hevesebb és mély érzés kerített hatalmába. Látnom kell őt. Ha törik ha szakad, akkor is kihasználom a lehetőséget, hogy lássam.

Remegett a kezem. Izgultam vajon mit fog mondani. Vajon egyáltalán visszaír-e? Nem tudtam mi lesz, csak annyit éreztem, hogy beszélni akarok vele. Ráírtam. Vártam a válaszát. Minden másodperc, minden pillanat, amíg meg nem láttam, hogy elolvasta szinte végtelennek tűnt. Alig vártam, hogy meghalljam azt a hangot, ami jelzi, hogy elolvasta az üzenetet. Amikor pedig meghallottam, és láttam, hogy éppen ír, akkor kezdtem el még inkább izgulni. Visszaírt. Sőt, nem csak, hogy visszaírt, de egyenesen örült neki, hogy kerestem, mert ő is szeretett volna már látni. Mikor ezt megírta nagyon boldog lettem és arcomon egy nagyon széles mosoly jelent meg. Éppen jól jött neki, hogy ott vagyok, mert éppen egy egyetemi projekten dolgozott, és szerette volna a segítségem kérni. Abban a pillanatban azt hiszem madarat lehetett volna velem fogatni. Két legyet egy csapásra gondoltam, mert amellett, hogy újra láthatom, ismét segíthetek neki azok után, hogy mennyi mindenben tudtam neki amikor még diákként dolgozott. Abban a másodpercben, amikor elolvastam amit írt, szinte megszűnt bennem minden stressz, minden félelem bármitől, ami a mindennapi hétköznapok során stresszt vagy félelmet vált ki. A szívem hevesen vert, a gyomromban pillangók szálltak és minden egyes perc, amíg el nem indultam a megbeszélt találkozóra olyan hosszúnak tűnt, mint egy élet ezen a földön. Ilyenkor az ember nem tud gondolkodni, csak az jár a fejében, hogy hamarosan meglátja a lányt, aki iránt olyan mély érzéseket táplál. Percenként néztem meg a telefonomon az időt, negyvenkétszer ellenőriztem mindent magamon. Haj, mosoly, dezodor parfüm. Aztán amikor odaért az idő, hogy el kellett indulnom, végigáradt rajtam egyfajta nyugalom. Tudtam, hogy már csak percek kérdése, hogy ismét láthassam, hogy a szemébe nézzek, hogy érezzem illatát.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Egy reggeli szökés története

Amúgy sem szoktam lassan sétálni, de ezekben a percekben kifejezetten gyorsan mentem. Én érkeztem meg előbb a megbeszélt helyre, nyilván az izgalom okozta gyors séta játszott ebben szerepet. Tűkön ültem, amíg vártam, hogy tmegérkezzen. Nagyon izgultam. Ilyenkor a várakozás még idegörlőbb. Ültem és vártam. A szemem le sem vettem a bejáratról. Aztán egyszer csak, amikor már hosszú percek óta vártam rá, egyszer csak belépett az ajtón. Megláttam. Nem tudom amúgy milyen volt, de az én fejemben abszolút úgy játszódott le, mint a filmekben. Lassan, nagyon finom léptekkel jött be az ajtón. Kezével lassan hajához nyúlt, megigazította szemüvegét. Pont ezek azok a finom mozdulatok, amelyek annyira lenyűgöznek. Nőiessége leírhatatlan. Körül nézett majd meglátott. Én felálltam, hogy oda menjek hozzá. Rám mosolygott én pedig teljesen elolvadtam tőle. Relfexszerűen adtunk egymásnak puszit. Mintha tegnap láttunk volna egymást utoljára. Lenyűgöző volt. Amikor hozzáért az ajkam az arcához, és az övé az enyémhez, igyekeztem ezt a pillanatot nagyon kiélvezni. Leütünk és mesés hangjával megkérdezte, hogy vagyok. Szavak azonban alig jöttek ki számon. Lelassultam az izgalomtól, hogy láthatom. Kellett néhány másodperc, hogy össze tudjam szedni gondolataim. Kérdésére ezt feleltem: – most, hogy látlak, csodálatosan érzem magam. Erre ő elmosolyodott. El kezdtünk beszélgetni arról, kinek hogyan telnek napjai. Ahogy teltek a percek, izgalmam kezdett alábbhagyni, és hangjától mosolyától megnyugodtam. Átadtam magam azoknak a perceknek, amíg vele voltam. Szeme csillogása lenyűgözött. Imádom, amikor bele nézek a szemébe, és nem szólunk egy szót sem. Pillantásokat vetek rá, és olykor-olykor tekintetem elkalandozik a szájához. Nézem azokat a csodás ajkakakat. Elképzelem, ahogy összeér az én ajkammal. Amikor őt nézem, lelki szemeim előtt megjelenik egy pillanat, amikor lassan óvatosan közelítünk egymáshoz és egyik pillanatról a másikra megcsókolom. Elképzelem, hogy becsukom a szemem, hogy át tudjam magam adni annak a momentumnak, amikor az ajkam összeér az övével.

EZ IS ÉRDEKELHET:  10 perc boldogság

Nem sokkal később rátértünk a segítségkérésre. Természetesen készséggel segítettem neki. Igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, hogy neki minél sikeresebb legyen a projektje. Megkávéztunk, beszélgettünk és mivel neki nem kellett sietni, nekem pedig semmi fix programom nem volt így eszembe jutott, hogy megkérdezem mit szólna ahhoz, ha egy nyugodtabb helyen folytatnánk a beszélgetést. Megemlítettem neki, hogy szobát vettem ki, és mivel még úgysem töltöttünk együtt időt kettesben, meginvitáltam, hogy egy pohár bor mellett folytassuk a beszélgetést.

Ideges lettem, mikor feltettem a kérdést, mert nem tudtam mit fog válaszolni. Vajon nem fogja-e félre érteni? Nem gondol-e túlzottan tolakodónak? Válasza azonban megnyugtatott. Azt felelte: – persze nagyon szívesen. Abban a pillanatban azt hittem, hogy álmodom. Szerettem volna, hogy ha tényleg sikerül vele kellemes környezetben négyszemközt beszélgetni. Úgy tünt, hogy erre most meg is lesz az esély. Elindultunk a hotel felé. Amíg oda nem értünk végig azon járt az eszem, hogy vajon mire gondolhat és mennyi témánk lesz amiről tudunk majd beszélgetni. Igyekeztem leplezni idegességem, de persze egy nő előtt ezt nagyon nehéz kivitelezni.

A hotelben a lépcsőn felfelé igyekeztem összeszedni minden erőm, hogy koncentrálni tudjak a beszélgetésre. Végig azon járt az eszem, hogy vajon illő volt-e mehívni. Nem gyors-e a tempó. Nem akartam, hogy bármilyen negatív érzés járja át gondolatait. Csak arra vágytam, hogy kettesben tudjunk beszélgetni, hogy ne zavarjon semmilyen külső tényező, és hogy minden témáról tudjunk beszélni kendőzetlenül. Ő nagyon határozott, de mégis finom lépekkel haladt mellettem egészen addig, amíg meg nem érkeztünk a szobám elé. Ránéztem, ő visszanézett rám. – Megérkeztünk – mondtam finoman, majd elővettem a kártyát, kinyilt az ajtó beléptünk rajta majd az ajtó bezárult.

Innen folytatjuk!

4 hozzászólás

  1. Névtelen

    Nem félsz attól, hogy felfedted ki a lány, így érthet bármi negativitás?

    Válasz
    • Bégányi Zsolt

      Nem érdekelnek a negatív dolgok. Azt szoktam mondani, hogy vagy konstruktív véleményt adjunk, vagy inkább meg sem szólaljunk.
      Engem csak a lány érdekel és azok az élmények, amelyeket együtt élünk meg!

      Válasz
  2. Névtelen

    Tervezed a könyvet ebből a cikk sorozatból?

    Válasz
    • Bégányi Zsolt

      Igen, már el kezdtem megírni wordben. Nagyon szeretném, hogy ha 3-400 oldalban sikerülne leírnom azokat az élményeket, érzéseket, melyek ehhez a lányhoz kötnek.

      Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.