Karant(én) nélküle

Szerző: | dec 4, 2020 | 2 hozzászólás

Úgy tűnik a karantén a mi életünket sem kerülte el. Sajnos az a helyzet fordult elő, hogy 2020 legnagyobb sztárja a méltán népszerű Covid-19, minket is meglátogatott és maradásra bírt az otthonunkban. Mondanom sem kell, hogy mennyire bántott az, hogy nem hagyhatom el a házat, de méginkább fájt az, hogy nem is jöhetett senki. Ő sem.

A sors aztán hála istennek úgy rendelte ,hogy nekem igen hamar lejárt a karantén (nesze neked vírus), de mire én odakerültem volna, hogy szabad vagyok, és ismét láthatom, addigra őket zárták karanténba. Bumm! Villámcsapás a szívbe lélekbe. Ott amikor kiderült, hogy még 10 napig biztosan nem láthatom, akkor valami nagyon megtört bennem. Teljes mértékben a szívemre vettem, mert hisz tudjátok, hogy egy napot is borzasztó nehéz kibírni nélküle, nemhogy 10-et.

Az élet próbára teszi a türelmem gondoltam magamban. Rendben, ha így állunk, akkor legyen így. Biztos voltam benne, hogy ennek az időszakban teszteli az élet az egymást iránti elköteleződésünket. Vagy még erősebb lesz a vágy, vagy szépen lassan hosszászokunk egymás hiányához. Ez a két opció volt. Amikor azonban minden egyes nappal egyre jobban szürkébbé váltak a napok, mert tudtam, hogy még nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy ismét láthassam éreztem, hogy nem fog ez a vágy csak úgy egyhamar elszállni belőlem.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Meglepni és megszeretni

Amikor már közeledett a karantén vége, akkor az élet úgy gondolta, hogy még egyszer csak úgy szivatásból kiszúr velünk. Még 10 nap karatén. Mert az pont hiányzott. Na ott teljesen összetörtem. Én már kezdtem olyanokat gondolni, hogy talán idén már nem is fogom látni. Nagyon szürke, komor, és negatív érzések kerítettek hatalmukba. Próbáltam mindenfélével elterelni a gondolataimat, de tudjátok, hogy ez semennyire sem sikerült. Csak ő járt a fejemben, csak rá gondoltam, mindent amit csináltam úgy gondoltam Ő érte teszek.

A helyzeten tudtunk valamelyest javítani, sőt nagyon interaktívvá tudtuk tenni a hétköznapi kommunikációnkat azzal, hogy a chat mellett el kezdtünk egymásnak hang és videóüzenetetket küldeni. Mondhatni messengeren vlogoltunk egymással. Nagyon jó érzés, hogy így láthattam. A szépsége annyira lenyűgöző, hogy azt aki egyszer is látja, nem tudja elfelejteni. Magával ragadó, és egy életre beleég az ember szemébe és agyába.

A videókban ismét láthattam ezt a szépséget, és hallhattam kedves bájos hangját, ami olyan nyugtatóan hat az emberre, hogy hirtelen elfelejteni minden gondját és baját. Az utolsó karanténos napokban már odáig fajultak a dolgok, hogy közös filmezést is csináltunk, amit annyi tett, hogy ugyanazt a filmet néztünk, miközben beszéltünk egymással. Számomra ez mind fantasztikus volt, mert legalább egy kicsit úgy tudtam érzeni, hogy ott van velem és együtt filmezünk. Annak ellenére, hogy a személyes és fizikai konktakt hiányzott, én hálás voltam, hogy így is tudtam vele együtt lenni.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Amikor már aludni sem bírsz

Az elmúlt egy hónap, vagyis több mint egy hónap a leghosszabb időszak, amikor nem láthattam. Előtte az a 27 év volt a legtöbb, amíg még nem ismertem. Sokkal tovább tart egy ilyen hónap, amikor még esélyem sincs látni, mint a sok-sok év, amikor még csak nem is ismertem. Azt ezalatt az egy hónap alatt teljes mértékben megtanultam, hogy nem akarom még egy ilyen időszakot. Nem akarom, hogy ne láthassam, akár csak néhány órára. Egyszerűen teljes mértékben magával ragadott, magához láncolt és örökké az életem részévé vált.

Ez ellen nem tudok, és nem is akarok tenni semmit. Minden egyes percet élvezek, amikor a hangját hallom, vagy amikor látom. Nem tudnám már elképzelni az életem, milyen lehet nélküle élni.

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

2 hozzászólás

  1. Névtelen

    Meglepő,hogy pont 27 év után ragadta meg a figyelmed a fiatal hölgy. Mit gondolsz ha csupán barátság marad akkor sem fogtok elválni?

    Válasz
    • Bégányi Zsolt

      Soha nem szeretném, hogy elváljunk, vagy elfeledjük egymást, de abban biztos vagyok, hogy amit érzek, az nagyon nehezen, vagy talán soha nem fog elmúlni.

      Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.