Köszönöm, de nincs rá szükségem! – A kéretlen segítségről

Szerző: | júl 21, 2020 | 0 hozzászólás

Ismerős a nagymama, aki rendet rak a tini unokája szobájában akkor, amikor az nincs otthon? Vagy a „kedves” rokon, aki a családi ebédek alkalmával részletesen kifejti mindenki előtt, hogyan kellene élned, miként kellene megoldanod az összes problémádat egy nap alatt? Esetleg a munkatárs, aki öltözködési tanácsokat ad, elmondja, milyen ruhák állnának jól neked, milyenre vágasd a hajad, hogy jól nézzen ki? A csajod barátnője, aki önjelölt párkapcsolati terapeutaként vesz részt az életetekben?

A felsorolást a végtelenségig lehetne folytatni… Ezekben az emberekben egy közös: meg vannak győződve arról, hogy ők jót tesznek másokkal. Ha valaki megkérdezné őket róla, biztosan elmondanák, hogy őket csak a jószándék vezérli, szeretnének segíteni a barátjuknak, jobbá tenni a szomszédjuk életét, megmenteni az unokatestvérük házasságát és így tovább. Hogy senki sem kérte a segítségüket? Az persze nem számít!

Igen, segíteni szép dolog, és kell is támogatni egymást! Rengeteg olyan nehézség van az életben, amelyet nem lehet egyedül megoldani. Ilyenkor jól jön egy tapasztaltabb ember útmutatása, egy barát együttérző vigasztalása, vagy egy jólirányzott metaforikus fejbekólintás valaki olyantól, aki közel áll hozzánk, akiben megbízunk.

mohamed Hassan képe a Pixabay -en

Viszont könnyen félresikerülhet egy-egy jócselekedet, ha nem elég okosan csináljuk!  

EZ IS ÉRDEKELHET:  A népszerűség kulcsa

Segítséget nyújtani, tanácsot adni csak úgy lehet, ha nem az az elsődleges célunk, hogy a saját bölcsességünket, erőnket fitogtassuk, vagy azt mutogassuk a kívülállóknak, a „közönségnek”, milyen jólelkűek vagyunk. Ez csupán képmutatás!

Előfordulhat az is, hogy valakit tényleg a legjobb szándék vezérel, amikor segítséget nyújt – mégis félresiklik a dolog. Ennek legtöbbször az az oka, hogy az illető „rosszul segít”. Vagyis úgy tesz jót, ahogy az neki, saját magának tetszik, nem pedig úgy, ahogy a segítségre szorulónak szüksége lenne rá.

Gerd Altmann képe a Pixabay -en

Gondoljunk csak a fent említett rendszerető, kedves nagymamára! Lehet, hogy az unokája feltűnően rosszkedvű volt, mikor elment otthonról, ezért a néni úgy gondolta, tisztává varázsolja a szobáját, hátha az majd jobb kedvre deríti, mikor hazaér. Vajon elérte a célját? Nem valószínű…

Az unokának bizonyára az segített volna a legtöbbet, ha szépen békén hagyják, esetleg egy jót beszélgetnek vele, ha kifejezetten erre van szüksége. Vagy elkészítik a kedvenc sütijét. 😉

Nem elég tehát segíteni! Fontos, hogy jól segítsünk: önzetlenül, és ott, ahol ténylegesen szükség van a támogatásunkra!

Samantha Garrote fotója a Pexels oldaláról

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.