Meglepni és megszeretni

Szerző: | nov 18, 2020 | 2 hozzászólás

Meglátni, nézni, ölelni, ez örömöm forrása
Megnyugtat engem szemeid csillogása.
Mit érzek azt talán szavakkal el nem mondhatom
Esélyt, hogy bizonyítsak, ezt mit meg kell kapnom.
 
Hogyan is mondhatnám, hogyan is meséljem?
A tűz mit bennem gyújtottál teljesen eléget!
Vágyom a mosolyra, vágyom a kedves szóra
Tőlem mindig van lehetőség egy kedves bókra.
 
Elengedni téged, ha akarnálak sem tudnálak,
Mert nélküled azonnal elönt a búbánat!
Hogy ezt érzem tudom, nem biztos így lesz teljes.
 
Hogy mit hoz a jövő, előre nem tudhatom,
Rejtélyes, én ezt szeretem, ezt kár is mondanom.
Bennünk az akarat, egymást soha el nem engedjük,
Érzéseink vannak, tudom, nem lesz más helyettük!
 
Minden napom nélküled, mint máglyatűz, úgy éget,
A remény mit a viszontlátás ad számomra az élet.
Minden perc, míg hallhatom bársonyos hangod,
A sok emlék, képek, és mindenhol az arcod.
 
Szemeid csillogása, mosolyod varázsa a remény, hogy élni lehet
Mindegy mi van, ki, hol és miért, a vágy, hogy veled legyek. 
Mert nem múlhat el nap, hogy ne halljam, olvassam gondolatod,
Ez adja az erőt, hogy tudjam valahol, valamikor van még holnapom!

2 hozzászólás

  1. Névtelen

    Ennél csodásabb nem létezik

    Válasz
    • Bégányi Zsolt

      Mindig lehet fokozni. Szeretném minden nap lenyűgözni, és meghódítani!

      Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.