Munkaváltás – realisztikusan

Szerző: | júl 29, 2020 | 0 hozzászólás

Annak ellenére, hogy a vírus miatt sajnos hatalmas veszteségek vannak a munka terén, még ilyenkor is keresnek munkaerőt. Viszont mielőtt nagyon beleélnénk magunkat, hogy hű de jó, mert most biztosan válthatunk, meg kell állnunk egy pillanatra. Biztos, hogy váltani kell? Nem lehet megbeszélni az esetleges problémákat? Nem? Na akkor figyeljetek!

A munkaváltás nem úgy történik, hogy szólsz a főnöknek, hogy „mostantól nem jövök be, mert ez a hely sz.r, nem fizettek meg, és amúgy is utállak titeket”. A munkaváltás egy elég sunyi dolog, de ha egyszer másképp nem lehet megoldani… Szóval, hazajössz a nyolcszázhuszonhatodik ugyanolyan szörnyű nap után, és azt mondod, hogy elég volt! Szétnézel az interneten, kétségbeesetten, mivel tudod, ezt nem fogod tovább tűrni. S voilá! Tökéletes munkát találtál. Meg még egyet. Meg még vagy húszat. Letöltesz egy önéletrajz mintát, mindig az aktuális legtrendibbet, így tudják, hogy naprakész vagy. Átírod az önéletrajzot, feltöltesz egy elegáns, de nem merev képet, aztán kész. Küldheted is az önéletrajzokat a megadott e-mail címekre.

Ez így elég egyszerűen hangzott eddig, igaz? Igen, mert eddig nem is túl nehéz. Most jön a bonyolult része. Mi van, ha senki nem jelez vissza? Mi van, ha csak rosszabb munkákat találsz? Mi van, ha…? Sok a kérdés. Mégis honnan tudhatnád, hogy a következő munkahelyed jobb lesz? Elég zsákbamacska dolog ez, de törtetsz, mert tudod, hogy van remény. Visszajelzést kapsz, valakinek kellesz. Ettől automatikusan megnő az önbizalmad, és elküldenél mindenkit a jó… szóval oda, ahova. Most jön a legidegőrlőbb fázis. Vársz!

EZ IS ÉRDEKELHET:  Nincs időd edzőterembe menni?

Felhív XY cégtől egy ember, hogy jelenj már meg pénteken 11 órakor állásinterjún. Semmit nem szűrsz le a hangjából, csak annyit, hogy unja, amit csinál, és hogy semmi kedve veled bájcsevegni. Jó. Beírod a naptáradba. Szerda van. Ergo van két napod, hogy bokatörést színlelj, mert a „beteg a gyerek/a nagyi/valaki” és a „nem érzem jól magam” kifogásokat már elhasználtad az előző sikertelen állásinterjúidon. Na most mégis mi legyen? Nem mondhatod azt, hogy le akarsz lépni, mert akkor nem marad B terved, ugyanis kirúgnak.

Így betegséget színlelsz… „Jaj, a torkom. Hűűű, de fáj. Ezt meg kell nézetni, nincs mese. Nem bírok nyelni sem.” Hazamész. Elkezded tervezni a következő pár napod. Szépítkezel, új ruhákat vásárolsz az interjúra, gyakorolsz, és minden lehetséges kérdést végig gondolsz. Hogy lehetnél vonzóbb egy interjúztató szemében? Elolvastad az összes létező cikket, és mindegyik helyen teljesen más dolgokat találsz. Remek. Akkor most legyél elegáns vagy laza, esetleg a kettő keveréke? Viselj sminket? Borotváld le a szakállad? Csináld mindkettőt? Mi legyen? Most bepánikolsz, mert ötleted sincs, hogy mi erre a kérdésre a válasz.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Túrj, ne háborúzz!

Mély lélegzetet veszel. Sz.rsz az egészre, az a lényeg, hogy ne lássák, hogy izgulsz. Szóval eljött a nagy nap. Szépen elkészülsz, mivel már korán reggeltől fent vagy. Nem vagy túl kipihent, de biztosan tudod, hogy mindenre IS tudod a választ. Elindulsz. Útközben annyira a kérdésekre és a válaszaidra koncentrálsz, hogy csoda, hogy egyáltalán élve odaérsz, figyelembe véve, hogy nem igazán figyeltél az útra. De sebaj, ott vagy, ez számít. Fogadnak téged, kedvesen, ahogy illik.

Mindenki arcán odafagyott mosoly virít. Látszik, hogy nem te vagy az első, akit aznap meginterjúvolnak. Pedig 11 óra van még csak. Felteszik a szokásos sablonkérdéseket, te rávágod a szokásos sablonválaszokat, hümmögnek egy sort, de nem tudod eldönteni, hogy ez jó- vagy rosszfajta hümmögés. Aztán a családi állapotodról kérdeznek. Te válaszolsz nekik. Kérdeznek az iskoláidról, előző munkahelyeidről. Feltesznek pár „meglepi” kérdést, amin te nem lepődsz meg, mert felkészültél. Válaszolsz. Kicsit meghökkennek. Jól csináltad? De jól ám! Megköszönik az idődet és ígérik, hogy hamarosan jelentkeznek.

Ismét vársz… Mindeközben a főnököd minden nap hívogat, hogy jössz-e már? Mikor jössz? Miért nem vagy itt? Te meg csak beleköhögsz a telefonba, aztán „jaj de rosszul vagyok, még nem bírok menni, a doki is azt mondta, hogy ne menjek.” Ja igen. A doki. Érdemes jóban lenni vele. Just sayin’. De a biztonság kedvéért tényleg megeszel aznap egy liter jégkrémet. Hogy ünneplésre, stresszlevezetésre, vagy szomorúság ellen, az csak rajtad múlik.

EZ IS ÉRDEKELHET:  Beszéljünk az állatvédelemről! Tévhitek és egyebek

Csörög a telefon. Gratulálok, felvettek! Végre elmehetsz ebből a földi pokolból! Bemész a főnökhöz, elmondod, hogy annyira nagyon sajnálod, de kaptál egy sokkal jobb lehetőséget. Jobb a fizetés, meg magasabb a pozíció, és unikornisok repülnek ki a wc-ből is. A főnök nem tart vissza, de szúrós szemmel néz. „Mi lett a torkával? Meggyógyult?” Köhögsz párat, elég meggyőzően, mert dehogy gyógyultál meg, a halálodon vagy, lázad is volt meg minden.

Közös megegyezéssel elválnak útjaitok. Kicsit nosztalgikusan tekintesz vissza, de aztán eszedbe jut, mennyire utáltad azt a helyet. Ideje volt, hogy végre válts. A nagymamád is megmondta, hogy többre vagy hivatott, felhívhatod, és elmondhatod neki, hogy sikerült, büszke lehet rád. Amúgy is mindenkit fel kell hívnod, hogy veled ünnepeljék az új kezdetet.

Sok sikert kívánok neked!

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.